A Sajószentpéter-Nagytemplomi Református Egyházközség Honlapja

Hol állt Lévay József valódi szülőháza?

2017-12-18 /

Hát már ez is kérdés? - gondolhatnánk. Hiszen ezt mindenki, legalábbis minden sajószentpéteri tudja! Jól ismerjük azt a kis Kálvin téri házat, melyen emléktábla is hirdeti: "Ebben a házban született Lévay József költő..." A városról szóló valamennyi leírás, műemlékes szakirodalom, honlap Lévay "szülőházaként" emlékezik meg a Kálvin tér 43. szám alatti épületről. Mi lehet itt még kérdés?



A csattanós választ magától Lévay Józseftől tudhatjuk meg. Az idős költő a miskolci Hunyadi utcai (egyébként szintén emléktáblával megjelölt, így könnyedén megtalálható) házából gyakran rándult haza Szentpéterre, agg szüleihez. Ezek hiretelen és egymást alig pár héttel követő halála (1892. január 7. ill. 30.) után Lévay szinte rítussá avatta hazalátogatásait a "szentpéteri üres fészekbe", melyekről ez évtől vezetett naplójában számolt be maga-magának.



Lévay egyik legutolsó fényképe


E napló szolgáltat nekünk perdöntő bizonyítékot a költő-politikus "szülőházát" illetően is. 1905. november 18-án, e számára nevezetes napon a következőket jegyezte be naplójába:


"Ma töltöm be életem nyolcvanadik évét. Itt akarom átélni ezt a napot ebben a magános, kegyeletes kis "fészkemben", melynek légkörében léptem a világra nyolcvan évvel ezelőtt. Csak légkörének mondhatom, mert az a régi szalmás vityilló, mely engem születni látott, hatvanöt évvel ezelőtt eltűnt innen, s helyére e mostani szilárdabb, szebb, értékesebb és kényelmesebb házat építették szüleim. Emlékezem, hogy nekem is, mint miskolci tanuló gyereknek, részem volt az építkezés fáradalmaiban."


Vagyis a kép - kis fejszámolás után - egyszerű! Lévay, mint tudjuk, 1825-ben született. 1905-ben volt 80 esztendős, innen visszaszámolva a 65 évet kiderül, hogy a jelenleg ismert emlékház épületét a szülők, Lévay Péter és Dobay Szabó Julianna 1840-ben építették fel. Ennek építkezésében segédkezett az akkor már a miskolci evangélikus líceumban tanuló, 15 éves József.



A költő édesapja, Lévay Péter


 Ahogyan az Lévay rövid utalásából kiderül, a "szülői ház" nem lehetett valami nívós épület! (Érdekes, hogy Magyarországon e kis, beesett tetejű parasztházak szülik a költőket, írókat! A szentpéteri régebbi Lévay-házhoz hasonló házacskában született pl. Petőfi, Arany, Tompa, Móra, Ady, Móricz, Tamási Áron is!) Lévay egykori házukat "szalmásnak" mondja, mi alatt azt kell érteni, hogy a ház teteje szalmával volt fedve. A szalmafedés a magyar régiségben a népi építkezés jól ismert módszere volt. Rendszerint a legszegényebbek alkalmazták, akiknek nem hogy tetőcserépre, de még fazsindelyre, vagy nádra sem futotta a pénzéből.



Szalmatetős ház a 19. századból


A szalmafedés úgy készül, hogy a fa gerendákból és lecekből, esetleg gallyakból megépített tető vázszerkezetére igen vastag szalmaréteget terítettek. Ez a helyben tömörített és lerögzített, akár a 2-3 méter vastagságot is elérő szalmaréteg aztán szigetelte - nyáron hűvösen, télen melegen tartotta - a házat. Persze, a nagy és kitartó esőzések alatt a szalmatető előbb-utóbb átvizesedett és be is ázott, így a bent lakóknak bizony gyakran a szobában is a nyakukba csorgott az eső. A búzaszalmából, illetve rozsszalmából, vagyis zsúpból készült tetőfedés előnye viszonylagos olcsóságában rejlett ill. abban, hogy elkészítése nem igényelt komolyabb szakértelmet, a hozzávaló anyagok pedig egy átlagos parasztgazdaságban megtalálhazóak voltak. Hátránya volt viszont, hogy viszonylag hamar tönkrement. Míg egy cserépfedés akár évszázadokig, egy karban tartott zsindely- vagy nádfedés évtizedekig is kiválóan szolgált, a szalma, ha betömörödött, megpenészedett, sokkal hamarabb cserére szorult. Szalmatetős házak Magyarországon legtovább a Felső-Tiszavidéken és Erdélyben maradtak meg. E tájakon kis szerencsével és utánajárással még magunk is láthatunk ilyet. Ha biztosra akarunk menni, látogassuk meg a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot (bővebben: www.skanzen.hu) vagy a Nyíregyháza-sóstói Múzeumfalut!



Szalmatetős szatmári parasztház másolata a szentendrei Skanzenben


Árulkodó jel, hogy a valódi magyar nemességükre büszke Lévay-szülők e címük ellenére "paraszt-polgárinak" mondott nívón, a valóságban viszont inkább a parasztsággal teljesen azonos szinten éltek, gazdálkodtak.


Lévay Józsefnek saját családja, felesége, gyermeke sohasem volt. Két lánytestvére szüleik halálakor már rég férjnél volt, elköltözött az öreg házból. (Egyikük az akkori szentpéteri református lelkészi családba, egy Vadászy fiúhoz ment feleségül, így Lévay szegről-végről sógorságba került Vadászy Pál lelkipásztorral is.) A szülői ház így Lévayra szállott. A költő a házat saját igényei szerint "kicsinosíttatta", felújíttatta, "modernizálta". Ekkor kerülhettek a homlokzatra a parasztházon szokatlannak tűnő, oszlopokat mintázó (azóta eltűnt) vakolatdíszek, illetve a ház pitvarába az ilyen környezetben szintén ritka, drága "kelheimi" mészkő padlóburkolat. 


Lévay ekkoriban Miskolcon élt és dolgozott. (Borsod megye főjegyzői hivatala után rövid időre az alispáni posztra is megválasztották, ilyen minőségében még I. Ferenc József királlyal is találkozott!) Mivel a háztól távol élt, csak pár hetente, olykor 1-2 havonta utazhatott ki Szentpéterre. Így a ház egy hátsó részét rend szerint albérlőnek adta ki: egy-egy szegény, egyedül álló férfiembernek, aki névleges bérleti díján túl a ház és a kert rendben tartását végezte el.



A Lévay által "kicsinosított" szülői ház. Érdemes megfigyelni a szép régi, Borsodra jellemző fa kaput, a burkolatlan földutat, ill. az azóta elbontott, 45. házszámú épületet a bal oldalon!


Lévay szentpéteri tartózkodását igyekezett kellemessé tenni, a portát, a házat és a kertet kicsinosítani. "Fészkére" mindig büszke volt, számos alkalommkal látta itt vendégül barátait, köztük nevezetes személyiségeket is. (Pl. Görgey Artúr (1818-1916) tábornagyot, 1848-49 hős honvéd főparancsnokát, vagy Gyulai Pál (1826-1909) neves budapesti irodalomtörténészt, költőt.)



Az egykor Lévaynál, Szentpéteren is vendégeskedő Gyulai Pál portréja


 



Görgey Atrhur időskori fényképe. Lévay meghit barátja, hozzá hasonlóan, apostoli öregkort ért meg: 98 éves korában hunyt el, 1916-ban


 


Hasonló okból Lévay a kertet is igyekezett rendbe hozni, "parkosítani". Így pl. költséget nem kímélve, külföldről, Bécsből, Berlinből rendelt gyümölcsfa csemetékkel, szőlővesszőkkel ültette be hátsó kertjét. Viszont mivel maga szinte egyáltalán nem értett a kertészkedéshez, ráadásul - tegyük hozzá - szerencséje sem volt a kiválasztott fafajokkal és kertészekkel, a Lévay által megálmodott mintagyümölcsös sehogyan sem akart kialakulni. Hol túl sűrűn ültették a fákat, hol a szárazság, hol a fagy tette tönkre a kertet - hol a hozzá nem értő metszés. (Ez persze nem akadályozta meg az idős költőt abban, hogy tavasztól őszig élvezettel sétálgasson végig hosszú parcelláján, boldogan csodálva fácskáinak fejlődését a rügyfakadástól az őszi enyészetig... Az időjáráson túl ez mindig naplója kedvenc témái közé tartozott. Az agg poéta ezekről a "megfigyeléseiről" évről évre szinte ugyanúgy, giccsbe hajló sorokat körmölt füzetébe.)


Amint Lévay naplójában keserűen beszámol róla, a legnagyobb gondja évtizedeken át mégis a gyümölcstolvajokkal (!!!) volt. Ezek a csibész kölykök hátul bemászva kertjébe olykor a várva várt, egész évben dédelgetett, különleges termés egészét (!) is lelopták fáiról, szőlőlugasáról. (Érdekes párhuzam ez a mai, 2009-es csibészvilággal a Kálvin téren, de egész Sajószentpéteren!)



A ház az 1960-as években, még az eredeti, mészkő emléktáblával, a Sárospataki Ref. Kollégium Tudományos Gyűjteményének fotóján


Az emléktáblával megjelölt, egykori Lévay-ház az 1980-as évekig magántulajdonban volt. Lakójára, az azóta elhunyt Levora nénire éppoly sokan emlékeznek, mint a hátsó udvarban működött termény darálóra. Végül a Nagyközségi Tanács megvásárolta a műemléki védelem alatt álló épületet, melyben egy alapos felújítás után - a miskolci Herman Ottó Múzeum szakembereinek segítségével, a költő múzeumba került hagyatékának felhasználásával - szép és tanúságos Lévay József emlékkiállítást rendeztek be. Látható itt a költő több eredeti tárgya, bútora is. (E felújításnak esett áldozatul sajnos az épületet megjelölő, szép, eredeti fehér mészkő emléktábla. E helyett most egy, az eredeti szöveget megismétlő, de már inkább a "sírköves ipar" ízléskörébe tartozó, fekete márvány tábla és egy szintén szörnyen giccses, nem ide illő, márványba homokfúvott Lévay portré jelöli az épületet - és jelenkori izlés(telenség)világunkat. Ugyanekkor veszett nyoma a pitvar nívós mészkő burkolatának is, helyette ma "fürdőszoba" járólapokat találunk e helyen...)



Lévay emlékkiállítás a házban (Fotó: qtatom)


Sajnos az 1990-es évek szentpéteri közbiztonságra jellemző módon az épületet nem kímélték a betörők - így tűnt el végleg az író-politikus díszmagyarjához tartozó eredeti szablya egy betörés alkalmával. Az időlegesen bezárt múzeum, mindannyiunk nagy örömére - immár biztosító berendezéssel ellátva - 2008-ban újra megnyitotta kapuját. A Városi Önkormányzat áldozatvállalásából újra működő, szép kiállítást minden szentpéterinek meg kell néznie! Kérjük és javasoljuk hát szülőknek, tanároknak, látogasák meg a Lévay-házat!


Az emlékház hétfőtől péntekig 7.00-től 15.00 óráig tart nyitva a Kálvin tér 43. szám alatt. Hétvégén is lehetőség van megtekinteni a kiállítást előzetes egyeztetés után. Kérjük egyeztessen időpontot az alábbi telefonszámokon:   20/536-1520   vagy   20/536-2908  ! (Ez véleményünk szerint hasznos lehet a hétközbeni látogatások előtt is!) A múzeum látogatása ingyenes.


A Szerk.