A sajószentpéteri Nagytemplom mai, általunk is jól ismert képét több, mint hat évsszázad viharos történelme alakította ki. Történeti források leírásából tudhatjuk, hogy e fejlődés korántsem volt mindig békés! Templomunk számos alkalommal vált katasztrófák (pl. tűzvész) illetve a városra támadó ellenséges seregek szándékos pusztításának áldozatává. "Sok száz év vihatzott át fölötte, / Isten csodája, hogy el nem söpörte." - írta róla Lévay József Szép öreg templom című versében. E pusztítások egyikének vált áldozatává templomunk szentélyének egykor remekbe szabott, csúcsíves kőboltozata is.
A sajószentpéteri Matricula címlapja
A boltozat beomlására a török korban, valószínúleg 1684-ben, vagy azelőtt kerülhetett sor. A szentpéteri reformátusság legrégebbi, az ún. Matriculában fennmaradt feljegyzései szerint 1684-ben török szövetségben harcoló, krími tatár csapat támadt Sajószentpéterre és az egész várost felégette. Ezek után a szentpéteri reformátusok a két rommá lett egyházi épület közül "a városon lévő puszta templomot" hozták rendbe a maguk számára. Valószínűleg ekkor már síkmennyezet készülhetett a templomra az egykori boltozat helyett. A ma is látható, kazettás, festett deszka mennyezet az 1752-es nagy városi tűzvésztkövető, mintegy két évet igénybe vevő helyreállításkor épült. E munkálatokról, az asztalos mesterrel kötött szerződésről már feljegyzésekkel is rendelkezünk Gyülekezetünk levéltárában.
Templomunk festett deszka mennyezete, középen az ún. "király kazettával"
A Nagytemplom egykori szentélye fölé magasodó, gótikus boltozat meglétének bizonyítékai azok az ún. bordaindítások, melyekből eredetileg a boltozat faragott kőbordái kiindultak. E bordaindításokat a pusztulás utáni újjáépítéskor nem bontották el teljesen, csak a szükséges mértékig lefaragták, hogy azok ne akadályozzák az immár vízszintesen kialakított mennyezet megépítését.
A templom egykori szentélye, körben a falból egykor kiinduló boltozati bordák lefaragott indításaival
Ezek a megmaradt bordacsonkok a szakértő kutatók számára mégis számos információt tartogatnak! Sajnos nem elégségesek ahhoz, hogy teljes biztonsággal megrajzolhassák, milyen is lehetett egykor templomunk eredeti boltozata. Arra viszont elegendőek hogy legalább feltételesen rekonstruáljuk, melyik lehet a legvalószínűbb a lehetséges változatok közül.
Egy bordaindítás alulnézetben - legfelül jól látszik a négy különböző irányban elinduló boltozati borda
2008. májusában fiatal budapesti régész, építész és művészettörténész kutatók vizsgálatokat végeztek a Nagytemplomban. Felméréseik során rögzíették mindazt, ami az egykori szentélyboltozatból megmaradt: főbb méreteiket, a bordaindítások által bezárt szögeket, stb.
Munkában a felmérők
Az alapos felmérés és a számítógép segítségével Szőke Balázs, a budapesti Szépművészeti Múzeum doktorandusza elkészítette első rekonstrukciós rajzait a Nagytemplom egykori boltozatának általa legvalószínűbbnek feltételezett képéről. E rajzot a Szerző szíves hozzájárulásának hála, honlapunkon is közreadhatjuk. Ezért e helyen is szeretnénk köszönetet mondani Szőke Balázsnak, akitől ígéretünk van arra, hogy írásban is tájékoztat majd Bennünket kutatásainak további eredményeiről.
Nekünk pedig nem marad más hátra, mint hátradőlni székünkben és a képeket nézve álmodozni templomunk egykori felemelő szépségén. Íme:
A Szerk.