A Sajószentpéter-Nagytemplomi Református Egyházközség Honlapja

Tudtad-e, mit jelképez Sajószentpéter címere?

2017-08-24 /

Sajószentpéter épp húsz éve nyerte vissza városi rangját. A "várossá válással" kapott "címert" (amely nem is felelt meg mindenben a címertan - a heraldika - szigorú szabályainak) nem szerették meg a szentpéteriek, így a szocializmus bukása, az első szabad önkormányzati választások (1990) után, az új városvezető testület célul tűzte ki az új jelkép megalkotását. Az elkészült több címerváltozatból azután lakossági szavazatokkal választották ki a mindenkinek leginkább tetszőt. Ezt a változatot használjuk ma is, melyről a kormányzati portál a következő, szakszerű ismertetést adja. (Figyelj oda a számos református vonatkozásra is!)



Sajószentpéter város címere: álló, ívelt háromszögtalpú katonai pajzs, melynek kék mezejét ezüst bal haránt pólya osztja. A cölöp helyén teljes alakú, ezüst papi öltözékű, mindkét kezével nagyméretű ezüst kulcsot tollával felfelé tartva maga előtt, ezüst szakállú, ezüst glóriás, ezüst férfiú lebeg.


A pajzs felső élén zárt, aranyos rostélyú, fekete torna sisak néz szembe, rajta háromágú, nyitott arany leveleskoronából arany szőlővessző növekszik jobbról aranyló szőlőfürttel, balról arany szőlőlevéllel. A sisakról kiinduló foszlányok csak a pajzs felső élén terjeszkednek: jobbról kék és arany, balról kék és vörös. A pajzsot két ágaskodó, szembenéző arany oroszlán tartja mellső mancsaival, a jobb oldali a bal hátsó lábával kék-arany foszlánydarabon lép balra, a bal oldali jobb hátsó lábával kék-vörös foszlány darabon lép jobbra. E két foszlányt homorú ívű ezüst szalag kapcsolja össze, rajta fekete maiusculával a jelmondat: "SVB MAIORVM REFLORET VMBRIS."


Sajószentpéter szimbóluma beszélő címer (tessera loquens), a maga egyszerűségében fejezi ki a település nevét és idézi múltját. Sajószentpéter valószínűleg a korai Árpád-korban települt s a tatárjárás idején elpusztulhatott, ugyanis újjáépült templomát már Szent Miklós tiszteletére szentelték. Okleveles említése 1281-ből van (Zenthpeter), 1293-ban piaca már kihirdetési fórum, később (1446-ban) országos vásárjogot is nyer, 1304-ben említik Simon nevű plébánosát, 1307-ben a nádor datálja innen levelét. Papja 1332-1335 között tetemes összeget fizet a pápai tizedszedőknek, ami önmagában is jelzi a település súlyát. 1409-ben pedig már előtaggal is megkülönböztetik más Szent Péter nevű helységektől (Szyozenthpeter). Valószínűleg 1453-ban szentelték fel itt a Szent Péter apostolról címzett egyházak számára alapított prépostságát (e címet a mai napig adományozzák). A 15. század elején számos esetben itt tartották a megyegyűlést (1429, 1446, 1456), 1468-ban pedig sókamarájának alkamarájával találkozunk a forrásokban.


A település 17. századi pecsétlenyomatain Szent Péter alakja mellett egy nagy R betű tűnik elő. Könnyen lehet - ahogyan ezt néhányan feltételezik -, hogy ezzel a lakosok "református" voltát kívánták kifejezni, de az sem zárható ki - ezt más városok példája is megerősítheti -, hogy a korábbi névadó patrociniumra utalva a "rab" szó rövidítése, s a bilincsbe vert, vagy magyarosabban vasas szent Péter (Petrus in vinculis) jelzésére szolgált (ünnepe augusztus 1.).


A kék pajzsmezőt osztó bal haránt ezüstpólya a Sajó-folyót szimbolizálja, amelynek partján fekszik a település, s amelytől a 15. század eleje óta megkülönböztető jelzőjét nyerte. (A magyar heraldikában igen ritka megoldás, hogy a címerkép átnyúljon a pajzs osztásain, de pl. a Mediterraneumban elég gyakori.)


A pajzsra helyezett sisak azt szemlélteti, hogy 1438-ban a helység adományként földesúri kezekbe került, ekkor nyerték el Albert királytól a Pálócziak, később pedig a Perényiek, Rákócziak illetve a Szirmayak birtokolták. A török időkben számos a hódoltságból elmenekült nemes is ide települt. Egyben emlékét idézi a város hősi halottainak is. A sisak fekete színe pedig az élet küzdelmeit festi jelezve, hogy itt volt a Sajó-völgyi szénbányászat központja.


A sisakra helyezett korona a település rangját hivatott kiemelni, amely már a 15. században mezőváros volt, később járási székhellyé vált, jelenleg pedig a város címnek örvend teljes települési autonómiával és önkormányzati testülettel.


A koronából növekvő szőlővessző aranyló fürtjével és levelével rámutat, hogy e vidéken a szőlőművelés igen nagy régiségre tekint vissza: 1503-ban a sajószentpéteriek végzést hoztak boraik árusítása felől, református egyháza pecsétjén pedig jobb kezében szőlőfürtöt tartó férfialak volt látható. A foszlányok arany és vörös mázai is a kiváló helyi fehér és vörös borokra utalnak.


A pajzstartó oroszlánok a város felemelkedését elősegítő első földesurak, a Pálócziak emlékét idézik, de a Perényiek négyelt címerének második és harmadik mezejében is ágaskodva lépő egyfarkú oroszlánok szerepelnek.


A címer alatti szalagon szereplő jelmondat (devise) bibliai parafrázis Krisztus mustármagról szóló példabeszéde (Márk 4,32) alapján, amely a legparányibb mag, mégis hatalmasra növekszik s "árnyéka alatt fészket raknak az ég madarai". E jelmondat kettős értelmű, egyrészt a címerkép és a lakosság kapcsolatát magyarázza: "Ismét felvirágzik a nagyobbak árnyékában"; másrészt hangsúlyozhatja az elődök tiszteletét, a múlt öröksége megőrzésének és továbbfejlesztésének szándékát, amikor így értelmezik: "az ősök szellemeit idézvén ismét felvirágzik".


(Forrás: Kormányzati Portál. További érdekességeket találsz nemzeti jelképeinkről a következő helyen: http://www.nemzetijelkepek.hu/index.shtml )