A Sajószentpéter-Nagytemplomi Református Egyházközség Honlapja

Tudtad, hogy egy valódi középkori vár áll Sajószentpéter határában?

2017-10-17 /

Vár Sajószentpéteren? Még a legöregebbek sem emlékeznek semmi hasonlóra. Ha viszont úgy érdeklődünk a hegyet jól ismerő, régi szentpéteri gazdáktól, hogy hol van a Tömlöc-tető, páran azért tudnak majd segíteni.



A Tömlöc-tető nyugat felől, a parasznyai útról. Balra az erdős rész az ún. Szénégető-dűlő. A kép közepén a hegygerincen, a villanyoszlop melleti kis kiemelkedés az egykori vár dombja.


Ha Szentpéterről Kápolna felé autózunk vagy biciklizünk, magunk is láthatjuk az egykori vár helyét a hegytetőn. Persze, nem valami nagy, díszes, tornyos kővárra kell gondolni, amilyet a Grimm-mesekönyvek lapjain láthatunk! Kicsi, zöld (=fű borítja) de legalább a miénk! :-) Távolról leginkább egy kis dombocskának tűnik a hegygerinc végében, mellette egy nagyfeszültségű vezeték villanyoszlopával.



Az egykori vár dombja - felhagyott gyümölcsöskertek gyűrűjében...


A minden bizonnyal az Árpád-kor végefelé emelt egykori erősség nem is kőből épült, hanem leginkább fából, meg földből. Középső, legfontosabb része egy torony lehetett, melyet palánkfal, azon kívül pedig széles várárok övezett. Rengeteg ilyen "kisvárat" építettek a nemes családok szerte Magyarországon, leginkább a 13. században. Ekkorra az Árpádok királyi hatalma meggyengült, ezzel ellentétben a magánföldesurak megerősödtek. Birtokaik központjául, értékeik megőrzése céljára, hatalmuk fitogtatására, háborús események idején pedig saját mentsvárukként építették ezen kisebb-nagyobb várakat. Ezek a készítésükkor sem igazán korszerű, de viszonylagos olcsóságuk miatt a kevésbé tehetős birtokosok számára is elérhető árú váracskák aztán - éppen építőanyaguk (fa) kevésbé tartós volta miatt hamar tönkrementek, elpusztultak, "földvárrá" lettek.


 "Sajószentpéter várával" kapcsolatban az igazat megvallva a ránk maradt, nagyon kevés történeti adatból még azt sem tudjuk eldönteni, vajon a középkorban valóban Sajószentpéterhez tartozott-e a vár, építtetője valamely szentpéteri birtokos család volt-e.


A várat leginkább a Margit-kapunál a hegyre felmászva, a tehenészetet balra elkerülő földúton a Korcsolyás tetőig elgyalogolva, majd annak túloldalán, Kápolna felé leereszkedve közelíthetjük meg. Szinte mindenhonnan jól látszik a hegygerinc szélén emelkedő kis pukli, így könnyen odatalálhatunk elsőre is. A "vár csúcsáról" a Pitypalatty-völgyre nyíló pazar kilátás miatt mindenkinek ajánljuk ezt a kis túrát a szentpéteri történelemben!


A várról legutoljára 2007-ben jelent meg tudományos leírás, melynek szövegét itt is közreadjuk, változatlan formában. Forrás: Nováki Gyula - Sárközy Sebestyén - Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyaroprszág várainak topográfiája 1., Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Régészeti Emlékei 5., Szerkesztette Sárközy Sebestyén, Budapest-Miskolc, 2007.



A vár felmérési alaprajza Nováki-Sándorfi 1992 nyomán - tévesen "Korcsolyásnak" nevezve a helyet. A kép a www.varak.hu honlapról származik.


 "Sajószentpéter - Tömlöc-tető


 Sajószentpétertől D-re emelkedik a Nagykorcsolyás-hegy nevű, hosszan elnyúló hegyhát, amelynek oldala és részben a teteje szőlővel beültetett, illetve szántott terüet. A hegy meredek ÉNY-i oldala alatt folyik a Harica-, korábbi nevén Nyögő-patak. A lapos hegyhátból Ny-i irányba, alacsonyabb szinten keskeny gerinc nyúlik ki, amely a Tömlöc-tető nevű önálló hegycsúcsban végződik. A Tömlöc-tető kis kerek hegyet képez, amelynek Ny-i oldala rendkívül meredek, DNY-i lábánál Sajókápolna község temetője helyezkedik el. A kis hegy ÉNY-i oldalát kisebb kő-, illetve kavicsbányával bontották meg. Az így feltárt metszet szerint természetes eredetű, kavicsos kúp emelkedett itt, amelyet azonban földdel kb. 2 méterrel tovább magasítottak.


 A dombot és környékét az intenzív földművelés erősen megváltoztatta. K-i irányból, a lapos nyereg felől közelíthető meg a legkönnyebben. Erről az oldalról egykor árok védte, amelynek halvány nyomát ma is látni. A viszonylag kevésbé meredek D-i és Ny-i oldal felől a domb aljában elmosódott terasz övezi, feltehetően betemetődött árok nyomaként. Az É-i oldala is rendkívül meredek, itt semmi jele sincs egykori erődítésnek. A dombtető kör alakú platójának ÉK-i felében nagy kerek mélyedés figyelhető meg. A dombtető átmérője 9-10 m, relatív magassága 7-8 m. A hegy csúcsán jelenleg Sajószentpéter és Sajókápolna közös közigazgatási határa húzódik.


 A Tömlöchegy először egy 1341. évi oklevélben szerepel. (1. jegyzet) Pesty Frigyes 1864. évi helynévgyűjteménye Sajókápolna nevei között „Tömlöcz ódal" néven szerepelteti. (2. jegyzet) A vár említése Korcsolyás néven 1932-nem bukkan fel egy túristakalauzban. Ettől kezdve több hasonló kiadványban említik, legutoljára 1977-ben, de valamennyiben közelebbi adatok és helymeghatározás nélkül, mint őskori földvárat. (3. jegyzet) 1992-ben a Borsod megyei vártopográfia továbbra is Sajószentpéter-Korcsolyás lelőhely névvel szerepeltette, amikor 1988. évi felmérését is közzétették. Ekkor jellege alapján a kisméretű középkori motték csoportjába sorolták. (4. jegyzet)


 A történeti irodalomban a vár helyeként a Sajószentpéterhez tartozó Korcsolyás nevű hegyet jelölték meg, azonban a vár nem itt, hanem a tőle kb. 250 m-re Ny-ra lévő önálló hegyen a Tömlöc-tetőn található.


 1341-ben, amikor Erzsébet királyné parancsára- a Tóth-nak mondott Pál és testvérei kérésére a Kápolna és Szentpéter birtokok közt fekvő Parasznya, más néven Tóthpáltelke birtokuk határjárását az egri káptalan elvégzi, a birtok határának K-i részén a határ megkerül egy Tömlöchegy nevezetű kis hegyet (...circuit quemdam monticulum Thimlechegy nuncupatum...) (5. jegyzet) A hegy mellett D-re már Szentpéter határa kezdődött a határjárás szerint, ami nagyjából a mai közigazgatási határoknak felel meg. 1341-ben a várat már nem említik, de a hegy máig megmaradt neve a vár egyik funkciójára utal, amely itt helyi elnevezésben maradt fenn. További történeti adatok hiányában nem lehet megállapítani, hogy a vár melyik birtokhoz, illetve birtokoshoz köthető.


 A vár területéről korhatározó lelet eddig nem került elő, ennek ellenére az erődítményt nagy valószínűséggel középkori eredetűnek tekinthetjük.


 Jegyzetek:


1., Hazai oklevéltár 1234-1536. Szerk.: Nagy Imre, Deák farkas és Nagy Gyula, Budapest, 1879., 230. Az adatra Tóth Péter hívta fel a figyelmet.


 2., Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben. Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta: Tóth Péter. Miskolc, 1988. (Documentatio Borsodiensis V.) 164.


 3., Erdey Gyula - Hubay József - Vigyázó János: Bükk. Budapest, 1932., 23, 227; Erdey György: Bükk útikalauz. Budapest, 1956, 31; Hevesi Attila (szerk.) Bükk útikalauz, Budapest, 1977., 156; Más, további turistakalauok is említik.


 4., Nováki Gyula - Sándorfi györgy: A történeti Borsod megye várai (az őskortól a kuruc korig). Budapest-Miskolc, 1992., 42., 125. - A leírásban Sajólászlófalva tévesen szerepel Sajókápolna helyett.


 5., Hazai oklevéltár 1234-1536. Szerk.: Nagy Imre, Deák farkas és Nagy Gyula, Budapest, 1879., 230.; Tóth Péter: Diplomatikai szöveggyűjtemény. Az okleveleket válogatta és fordította: Tóth Péter. Miskolc, 1996 (I. sorozat. Jegyzetek. 2. kötet) 97. (magyar fordítással); Anjou-kori oklevéltár. Szerk.: Kristó Gyula et alii, I-XXV. Budapest-Szeged, 1990-2004., XXV. 68., 860. szám - Tóthpáltelke birtok és falu már elpusztult, de a Nyögő-patak völgyében lenyúló korai borsodi várföld, Parasznya területén alakult ki. Erre vonatkozóan valamint Parasznya és Szentpéter korai történetére lásd: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. kötet (3. kiadás), Budapest, 1987. 800, 807."


A Szerk.